A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Boszporusz az űrből

A Boszporusz (görögül: Βόσπορος, törökül: Boğaziçi vagy İstanbul Boğazı) Európát Ázsiától elválasztó tengerszoros, amely a Fekete-tengert (törökül: Karadeniz, görögül: Μαύρη Θάλασσα) a Márvány-tengerrel (törökül: Marmara Denizi, görögül: Θάλασσα του Μαρμαρά) köti össze.

[szerkesztés] Nevének eredete

Nevét (bouz ~ ökör, poroz ~ gázló) egy görög mítosz onnan magyarázza, hogy Ió, tehénné változása után, ezen a szoroson úszott keresztül. Török nevének (İstanbul Boğazı) jelentése „Isztambul torka” vagy „isztambuli szoros”^[1]

[szerkesztés] Jellemzői

A 30 km hosszú szoros Törökországban, Isztambulnál található, így partjai sűrűn lakottak. A szoros északi, fekete-tengeri bejáratánál a legszélesebb, ott 3700 méter, míg Anadolu hisarı (Anatólia) és Rumeli hisarı között 750 méter a legkeskenyebb szakasza.

A felszíni áramlás, amely helyenként igen erős, a Fekete-tenger felől a Márvány-tenger felé irányul, a felszín alatt menő áramlás ellenkező irányt követ: ennek tulajdonítandó, hogy a Fekete-tenger sótartalma, a belé torkolló folyók nagy mennyiségű édes vize ellenére sem csökken.

Két híd keresztezi, az első, 1074 méter hosszú Boğaziçi (Bosporus I) más néven Atatürk híd Törökország 50 éves évfordulójára, 1973-ban, október 29-én készült el. A másik, Fatih Sultan Mehmed (Bosporus II) híd mintegy 5 km-re északabbra, 1988-ban épült fel és 1090 méter hosszú, mellyel 2004-ben a 11. leghosszabb híd volt a világon. Mindkét híd függőhíd. A Marmaray projekt keretében egy vasúti alagút épül a Boszporusz alatt, ami várhatóan 2008-ban készül el.

[szerkesztés] Történelme

Keletkezését i. e. 5600 körülre teszik, amikor a Földközi-tenger/Márvány-tenger emelkedő vize utat talált és áttört a Fekete-tenger felé, mely akkoriban édesvizű tó volt. Egyesek szerint a hirtelen vízbetörés nyomán a Fekete-tenger megművelt északi partjain keletkező súlyos áradás lehetett az alapja a Gilgames-eposzban is leírt vízözönnek.

A Boszporusz mindig is stratégiailag és kereskedelmileg fontos helyszín volt. I. e. 667 körül a görögök alapítottak itt Byzantium néven települést, így biztosítva például Athén számára a Szkítia felől érkező gabona szállítmányokat. I. Konstantin számára is az egyik fő szempont a hely kiváló stratégiai adottságai lehettek, amikor 330-ban itt alapította meg új fővárosát, Konstantinápolyt.

A szoros a közelmúlt történelmében is fontos stratégiai pont volt, lásd például az I. világháború során a Szövetséges Erők támadását a Dardanelláknál.

[szerkesztés] Erődjei

Mielőtt az Oszmán Birodalom 1453-ban elfoglalta és fővárosává tette volna Konstantinápolyt, két jelentős erődöt is építettek a Boszporusz partján: 1393-ban I. Beyazıt a keleti parton az Anadolu Hisarı-t (Ázsiai Erőd), majd II. Mehmed 1452-ben, épp szemben az előzővel, a Rumelihisarı-t (Európai Erőd), ezzel ellenőrizve az ostromlott város vízi forgalmát.

A szoros két partján lévő erdődöt a szultán megbízására báró Tóth Ferenc tervei alapján építették. Az egyik erdődöt máig Magyar Erődnek nevezik. Az Anadolu kavagi erőd alatti városrész fő utcáját Macar Tabialar caddesinek, azaz Magyar ágyúk utcájának hívják.

[szerkesztés] Palotái

A festői tengerszoros mentén természetesen paloták is épültek, egyik említésre méltó a Dolmabahçe palota, mely a 19. században épült az oszmán szultánok számára, az addigra elavult Topkapı palota felváltására.

[szerkesztés] Jegyzetek