A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A településen világörökségi helyszín található

Koordináták: é. sz. 41° 0′ 44.06’’, k. h. 28° 58′ 33.67’’41.0122388889, 28.9760194444

Isztambul (İstanbul)
Isztambul zászlaja
Közigazgatás
Ország	Törökország
Régió	Márvány-tengeri
Tartomány	İstanbul
Rang	város
Kerületei	27 belső, 5 külső
Polgármester	Dr. Kadir Topbaş
Irányítószám	34 010-tól 34 850-ig, 80 000-tól 81 800-ig
Körzethívószám	(+90) 212 (európai oldal), (+90) 216 (ázsiai oldal)
Népesség
Teljes népesség	12 573 836 fő (2007)[1] +/-
Népsűrűség	7 262 fő/km²
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság	100 m
Terület	1 538,77 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Isztambul
é. sz. 41° 0′ 44.06’’, k. h. 28° 58′ 33.67’’41.0122388889, 28.9760194444
Isztambul weboldala
megnézi • vitatja • szerkeszti a sablont

Isztambul (törökül İstanbul, görögül Κωνσταντινούπολη / Konsztantinúpoli, régiesen Sztambul, előző történelmi nevein Bizánc, Konstantinápoly) több mint 12 milliós lakosságával Törökország legnagyobb városa, annak kulturális, művészeti és gazdasági központja, illetve 1923-ig fővárosa, jelenleg İstanbul tartomány székhelye.

A város a Boszporusz és a Márvány-tenger két oldalán terül el, s területileg ugyan csak kisebb része van Európában, mégis európai városnak tartják. Különleges fekvése, római kori, bizánci és oszmán építészeti emlékei, valamint a múzeumaiban és palotáiban fellelhető művészi alkotások révén a turisták kedvelt úticéljává lett.

Tartalomjegyzék 1 Történelem 2 Zászlaja 3 Önkormányzat és közigazgatás 4 Demográfiai adatok 4.1 Kisebbségek 4.2 Bűnözés 5 Földrajza 5.1 Éghajlat 5.2 Geológia 6 Gazdasága 7 Városkép 7.1 Építészet 7.2 A modern Isztambul 8 Kulturális élet 8.1 Média 8.2 Pihenés 8.3 Éjszakai élet 8.4 Kávéházak, éttermek 8.5 Múzeumok 9 Vallási élete 9.1 Kereszténység 9.2 Judaizmus 9.3 Iszlám 9.4 Temetők és híres síremlékek 10 Oktatás 10.1 Középfokú oktatás 10.2 Felsőfokú oktatás 11 Turizmus 12 Infrastruktúra 12.1 Közlekedés 12.1.1 Távolsági buszok 12.1.2 Légiközlekedés 12.1.3 Alagút földrészek között 12.1.4 Autópálya 12.1.5 Hidak 12.1.6 Kikötők 12.2 Egészségügy 12.3 Közművek 13 Sport 14 A művészetekben 15 Lásd még 16 Testvérvárosok 17 Képek 18 Források 19 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Történelem

	Ha a világ egyetlen ország volna, Isztambul lenne a fővárosa.[2]
– Bonaparte Napóleon

A város ősét, Büzantiont a megarai görögök alapították meg Büzasz vezetésével i. e. 667-ben, poliszuk gyarmatvárosaként. A terület I. e. 64-ben római uralom alá került, s a város nevét ekkor Byzantiumra latinosították. A települést Nagy Konstantin császár hat évig tartó munkálatokkal átépítette, majd 330-ban Nova Roma (Új Róma) néven az ország fővárosává tette.^[3] A régi-új város ehelyett azonban Konstantinápoly (Konsztantinopolisz, Konstantin városa) néven vált ismertté. A birodalom 395-ös kettéválása után a fokozatosan elgörögösödő Keletrómai Birodalom központja, kereskedelmi gócpont; Miklagard (óészaki) néven még a varégok előtt is ismert.^[3] A kereszténység elterjedésével az öt eredeti patriárhátusi székhely egyikévé, majd az 1054-es egyházszakadással az ortodox egyház központjává válik, s az is marad egészen a város török általi, 1453-as bevételéig. A törökök átvették az eredeti nevet Konsztantinije formában, s a görög Sztanbulin elnevezést is Iszlambolként; mindkét változat használttá vált a hivatalos iratokban, s az is maradt egészen az Oszmán Birodalom összeomlásáig (1923). Ez idő alatt török fővárosként gyarapodott; ezen rangját azonban a köztársaság kikiáltásával elvesztette: az állam Ankarába tette át székhelyét. Atatürk 1928-as rendelete alapján megkapja az Istanbul nevet.^[4]

A fővárosi rang elvesztése után Isztambul egy időre megrekedt a fejlődésben, s csak az 50-es években indult változásnak. Idővel a városban is mindinkább felszínre kerültek az etnikai és vallási konfliktusok, s az 1955-ös, Beyoğlu negyedbeli zavargás nyomán a város eredetét jelző görögség veleje emigrált.^[5] A 60-as években – Adnan Menderes kormányzása alatt – kiterjedt ipar- és infrastruktúra-fejlesztést hajtottak végre, az építkezések azonban nem egyszer történelmi emlékek pusztulásával jártak. Az 1970-es évektől a lakosság gyors növekedése figyelhető meg: Anatóliából sokan költöztek be a városba munkát keresve.

Isztambul ma Törökország kulturális és gazdasági életének a központja, évi 133 milliárd dolláros bevételével a világ 34. leggazdagabb városa,^[6] 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa.

[szerkesztés] Zászlaja

A város zászlajának képét 1969-ben egy versenyen terveztették meg. A versenyt Metin Edremit nyerte, és a zászlóképért 18 000 török lírát kapott.^[7]

A zászló alsó része a Boszporuszt szimbolizálja, mely kettévágja a várost, ugyanakkor összeköti a két kontinenst. Mindkét oldalon a városfalat stilizálja az ábra. A tornyok Isztambul híres mecseteinek minaretjeit ábrázolják. A hét háromszög a kép közepén a hét dombot jelképezi, melyekre Isztambul épült.^[8]

[szerkesztés] Önkormányzat és közigazgatás

Isztambul független önkormányzattal rendelkező város (Büyükşehir Belediyesi), melynek 39 kerülete (szemt) van. A 32 szemtből 27 rendelkezik olyan kerületi önkormányzattal, mely a városi önkormányzatnak van alárendelve. A kerületi polgármestereket ötévenként választják, a kerületi képviselők egy ötöde pedig a Városi Képviselőtestületben (Meclis) képviseli saját kerületét. A kerületi önkormányzatok felelősek a közterületfenntartásért és az építési engedélyek kiadásáért, és saját költségvetéssel rendelkeznek. Sultanbeyli önkormányzata nem tartozik az isztambuli városi önkormányzathoz, bár a város közvetlen szomszédságában fekszik, és nem hivatalosan kerületként tartják számon. Független önkormányzattal négy külső fekvésű kerület rendelkezik: Büyükçekmece, Çatalca, Silivri és Şile.^[9] Isztambul főpolgármestere 2007 óta Kadir Topbaş.

Isztambul agglomerációjához 17 falu tartozik, minden, 2000 főnél nagyobb lakosságú falunak illetve kisvárosnak lehet saját önkormányzata (ezt a tartomány kormányzója hagyja jóvá). Törökországban a tartományok ilcsékre (körzetekre) oszlanak, a körzeti központ is jogosult saját önkormányzathoz, függetlenül a lakosok számától. Mivel Isztambul tartománya szinte teljes egészében maga a város, így a körzeti központok gyakran egybe esnek az egyes kerületi központokkal. Az Isztambuli Városi Önkormányzathoz tartozó 17 falusi önkormányzat (belde belediyesi) a következő: Alemdağ, Arnavutköy, Bahçeköy, Bahçeköy körzetébe tartozó települések, Boğazköy, Bolluca, Çavuşbaşı, Çekmeköy, Göktürk, Haracci, Orhanlı, Ömerli, Samandıra, Sarıgazi, Sultançiftliği, Taşoluk és Yenidoğan.^[10]

2008 februárjában Isztambul Eminönü kerületét megszüntették, és létrehoztak nyolc további kerületet, ezek^[11]:

• Arnavutköy
• Ataşehir
• Başakşehir
• Beylikdüzü
• Çekmeköy
• Esenyurt
• Sancaktepe
• Sultangazi

[szerkesztés] Demográfiai adatok

Isztambul lakosainak számát a 2000-es népszámlálás alkalmával 8,8 milliónak találták^[12], s azt 2005-ben 11 millióra becsülték. A 2006-os népszámlálás adatai szerint 11 174 270 fő,^[13] a 2007-es népszámlálási adatok szerint pedig 12 573 836 fő (Törökország lakosságának 17,8%-a)^[14] él itt, amivel Európa egyik legnagyobb városának számít. A lakosság száma évente átlagosan 3,45%-kal nő, leginkább a környékbeli vidékekről a városba települőknek köszönhetően. A 100 kilométer átmérőjű város népsűrűsége 2420 fő/km², ami jóval magasabb a törökországi átlagnál (92 fő/km²), és a legmagasabb az országban.^[14][15] A lakosság várható élettartama férfiaknál 69, a nőknél 71 év.^[16]

A Török Statisztikai Hivatal (TÜIK) adatai szerint a 2000-es évben több mint egymillió ember költözött Törökország más részeiről Isztambulba,^[17] az ide települtek nagy része férfi.^[16] A város önkormányzatának reprezentatív felmérése alapján a legtöbben a Fekete-tengeri régióból és a Kelet-anatóliai régióból érkeztek, pontosabban Sivasból, Trabzonból, Rizéből, Giresunból és Erzurum környékéről.^[18] A lakosság 62%-a nem Isztambulban született.^[19]

Isztambulban 1997-ben a lakosság 8,1%-a volt írástudatlan (a férfiak 4,4%-a, a nők 12%-a), 43%-a rendelkezett csupán általános iskolai végzettséggel, 13,6%-a középiskola végzettséggel, 6,5%-a volt felsőfokú végzettségű és 1,1%-ának volt doktori diplomája.^[20]

A munkanélküliség 15% körül mozog, a lakosság legnagyobb részét a magánszektorban foglalkoztatják, 1% dolgozik állami hivatalokban. Törökország munkaerejének 30%-a Isztambulban dolgozik. A munkaerő több mint fele a tercier szektorban (szolgáltatás) áll alkalmazásban, 32% dolgozik az iparban, 8% a mezőgazdaságban, 6% az építőiparban.^[19][21]

[szerkesztés] Kisebbségek

Isztambul – történelmi távlatokban is – kozmopolita, lakossága mindig is sokféle nemzetiségből állt össze és vallásilag sem volt egységes. 1900-ban a város lakóinak alig 50%-a volt muszlim. A nem török lakosság, illetve a nem muszlim lakosság aránya ugyanakkor ma elenyésző, egyrészt a törökök betelepülése, másrészt a kisebbségiek kivándorlása miatt. A városban az alapítás óta jelenlevő görögök nagyrésze az 1950-es években, az ellenük irányuló zavargásai nyomán távozott; a középkorban idetelepült olaszok pedig az Oszmán Birodalomban élvezett kereskedelmi előjogaik megnyirbálása okán hagyták el Isztambult. Isztambulban négy fő kisebbség él, örmények (50 000 fő^[22]), zsidók (22 000 fő^[23]), görögök (5000 fő^[24]) és keresztény szírek. Mivel a török törvények értelmében a népszámláláskor a vallási és nemzetiségi hovatartozásra vonatkozó részeket az állampolgár nem köteles kitölteni, az adatok csupán becslések.^[25] Isztambulban 2007-ben 42 000 külföldi élt.^[14]

[szerkesztés] Bűnözés

Az Isztambulban előforduló bűnesetek többsége nem erőszakos cselekmény, legtöbbjük bolti lopás vagy zsebtolvajlás; utóbbiak is inkább csak a turisták által leglátogatottabb részeken. A fegyveres rablások és a bántalmazások száma lényegesen kevesebb.^[26] A közlekedési morál hírhedten alacsony.^[27]

A merényletek gyakorisága nem nagyobb, mint általában az európai városokban; a célpontok legtöbbször külföldi tulajdonú épületek.^[27] 2003-ban egy az al-Kaídával összefüggésbe hozott csoport robbantott a brit nagykövetségnél, a HBSC Bank épületében, továbbá két zsinagógában is.

[szerkesztés] Földrajza

A város a Boszporusz és a Márvány-tenger partja mentén terül el, körbeölelve az Aranyszarv-öblöt (törökül Haliç), ami természetes kikötő. Területileg nagyobb része az ázsiai oldalon fekszik.

[szerkesztés] Éghajlat

Isztambul éghajlata mérsékelt, mediterrán. Hosszú, meleg és párás nyár és hűvös, csapadékos tél jellemzi. A jellemző átlagos hőmérséklet augusztusban 29 °C. A csapadék a nyári hónapokban 25 mm körül, havi 2-4 esős nappal. Az évi csapadékmennyiség 870 mm, a páratartalom egész évben magas. A téli hónapok átlaghőmérséklete 3-8 °C között mozog, november és április között havazás is előfordulhat.

Isztambul éghajlati jellemzői
Hónap	Január	Február	Március	Április	Május	Június	Július	Augusztus	Szeptember	Október	November	December
Rekord maximum hőmérséklet (°C)	19	24	27	33	34	37	37	49	38	33	27	22
Átlagos maximum hőmérséklet (°C)	9	9	11	16	21	26	29	29	25	21	15	11
Átlagos minimum hőmérséklet (°C)	3	2	3	7	12	16	18	20	15	12	9	5
Rekord minimum hőmérséklet (°C)	-10	-10	-7	-1	3	7	11	10	6	3	-7	-11
Napi napsütéses órák száma	2,6	3,3	4,4	6,6	8,9	10,8	11,7	11,3	8,5	6,2	4,6	2,3

[szerkesztés] Geológia

Isztambul az Észak-Anatóliai-törésvonal mentén fekszik, így a városban gyakoriak a földmozgások; hevesebb földrengések néhány évente pattannak ki. Isztambul környékére a következő 10-20 éven belül a Richter-skálán 7,0-s erősségű földrengést jeleznek előre a kutatók. A Márvány-tenger közelsége miatt szökőár kialakulására is számítani lehet. Az építkezési mód jellemzően nem földrengésbiztos, s ez alkalomadtán akár súlyos emberáldozatokkal is járhat.

Az eddigi egyik legnagyobb rengés 1509-ben történt: ezt szökőár kísérte, amely átcsapott a városfalakon, több mint 100 mecsetet rombolva le és 10 000 ember életét oltva ki. 1766-ban az Eyüp mecset, 1894-ben pedig a Fedett Bazár omlott össze a földrengés miatt. A földmozgások magát a Hagia Sophiát is több esetben megrongálták.

[szerkesztés] Gazdasága

Isztambul Törökország gazdasági központja, és legfejlettebb városa. Az ország ipari termelésének kb. 45%-át adja, mindemellett az ország a legfontosabb export- és importközpontja és tengeri kikötője. Jelentős a nehézipara, foglalkoznak itt autógyártással, hajógyártással, cementgyártással, jelentős az üvegipara, textil- , gumi- és bőripara.^[28] A PricewaterhouseCoppers tanulmánya szerint Isztambul gazdaságának mérete és az ebből származó éves 133 milliárd dolláros bevétele több mint 127 országé a világon, beleértve kilenc Európai Uniós országot is. A tanulmány előrejelzései szerint 2020-ra Isztambul lehet a világ leggazdagabb 30 városának egyike.^[29] A 15 milliós nagyváros egyben az ország pénzügyi és kereskedelmi központja is, a pénzügyi élet Levent felhőkarcolókkal tarkított negyedében zajlik.

A Forbes magazin szerint Isztambulban 35 milliárdos lakik (2008 márciusában), amivel a város negyedik a világon Moszkva (74 milliárdos), New York (71) és London (36) mögött, megelőzve többek között Hongkongot, Los Angelest, Mumbait, San Fransisco-t, Dallast és Tokiót. 2007-ben a városban még csak 25 ennyire dúsgazdag török élt.^[30] 2005-ben Isztambul 133 milliárd dolláros GDP-vel bírt, amivel a világon a 34. helyet foglalta el a városok között.^[31][6][32]

2005-ben az isztambuli cégek 41 milliárd 397 millió dollár értékű exportot és 69 milliárd 883 millió dollár értékű importot bonyolítottak le, ami országos viszonylatban 56,6% illetve 60,2%-nak felel meg.^[33] 2006-ban az export 16,1%-kal, az import pedig 17,6%-kal nőtt, utóbbi oka a város megnövekedett energia- és nyersanyagszükséglete.^[34]

Az első bankokat az 1800-as években alapították, és az Oszmán Birodalomban a pénzverés is itt történt. A török bankok, mint például a Garanti Bank vagy az Akbank központjai általában Isztambulban találhatók, és szinte minden nagy külföldi bank képviselteti itt magát,^[35] a török kormány pedig nemrég úgy döntött, hogy a Török Központi Bank és számos más állami bank székhelyét is ide telepíti át, mivel Isztambul az ország gazdaságának szíve.^[36] Az Isztambuli tőzsde (ISE) az ország egyetlen hivatalosan elismert tőzsdéje.^[37]

Az 1990-es években Isztambul gazdasági növekedése megállt, az 1997-es távol-keleti és az 1998-as orosz pénzügyi válság áttételes következményeként. 1999-ben a Kocaeli központú földrengés hatalmas károkat okozott a városban; a természeti csapás nyomán a GDP 2%-kal csökkent. Az utóbbi években a város ismét fejlődésnek indult.

[szerkesztés] Városkép

[szerkesztés] Építészet

Isztambul építészeti szempontból is magán viseli történelmének és etnikumainak sokszínűségét. A városban rengeteg mecsetet, templomot, zsinagógát, palotát, várat és tornyot csodálhat meg a látogató. Isztambul bővelkedik ókori görög, római, bizánci és oszmán épületekben, emlékművekben, különösen igaz ez a város európai oldalára. Olyan, szerte a világon ismert épületek állnak itt, mint a Hagia Sophia székesegyház, a Kék mecset, a Dolmabahçe palota, a Kız Kulesi, ahol a görög mitológiában Héró és Leandrosz találkozott. Az olasz kereskedők által 1348-ban építtetett Galata-toronyból pazar kilátás nyílik az Aranyszarv-öbölre. Megcsodálhatunk barokk és rokokó stílusban épült dzsámikat, és az İstiklal sugárút Art Nouveau épületeiben vásárolhatunk.

[szerkesztés] A modern Isztambul

A város képe folyamatosan változik, fejlődik. A görög, római és bizánci időkben Isztambul nagyrészt a mai európai oldalt jelentette, és csupán az ázsiai oldal egy kis szeglete tartozott hozzá, de ezek is inkább számítottak különálló városoknak (Chryopolis és Chalcedon; a mai Üsküdar és Kadıköy negyedek). A régi Konstantinápoly a mai Isztambulnak csupán egy töredéke.

Az 1800-as évek elején a galatai városfalat lebontották, hogy a város terjeszkedhessen, csak a Galata-torony maradt meg belőle. Az új kerületek közé tartozik Beşiktaş, Şişli és Nişantaşı is.

Isztambul gyors növekedését ellensúlyozandó, számos magas épületet emeltek a város több pontján, a környező kisvárosok és falvak pedig beleolvadtak az egyre terjeszkedő nagyvárosba. A legmagasabb irodaházak és lakóépületek Levent, Maslak és Etiler kerületekben találhatóak, a Boszporusz híd és a Fatih szultán híd között. Levent és Etiler számos kiváló bevásárlóközponttal büszkélkedhet, mint például a több díjat nyert Akmerkez, a Kanyon Shopping Mall, a Metrocity, a Mayardom vagy a Mayadrom Uptown. Törökország legnagyobb cégeinek és bankjainak székhelye is ezekben a negyedekben van.

A 20. század második felében az addig csendes, főként nyári lakokkal és hatalmas fenyvesekkel rendelkező ázsiai oldalon ugrásszerű urbanizáció ment végbe. Itt épült meg a 6 km hosszú, elegáns Bağdat sugárút, ahol neves éttermek, márkás üzletek találhatóak. Mivel az 1960-as évekig ez a rész tulajdonképpen szinte lakatlan volt, könnyebb volt az infrastruktúra kiépítése, és a várostervezés is beláthatóbb lett. A terület igazi fejlődése az E5-ös ankarai autópálya megnyújtásának köszönhető. A fejlődéshez hozzájárult a kényszer is: egyre többen települtek be (és települnek ma is) az ország anatóliai régióiból Isztambulba. Ma a város ⅓-a az ázsiai oldalon lakik.

A város gyors növekedésének, a migrációnak egy árnyoldala is született: az 1940-es évek óta megszaporodtak az úgynevezett gedzsekondu (gecekondu) épületek, ami törökül szó szerint azt jelenti, egy éjszaka alatt épült. Ezeket a lakóházakat sebtében, szakember segítsége és engedély nélkül húzzák fel, gyakran önkényes telekfoglalással. Isztambul külső negyedeiben található belőlük a legtöbb, de más nagyobb török városokban is problémát jelentenek (Ankara, Izmir, Bursa). A legnagyobb veszélyük abban rejlik, hogy a nem megfelelő kivitelezés és a rossz minőségű anyagok miatt az épületek omlásveszélyesek, különösen földrengéskor.^[39] A városvezetés igyekszik felszámolni ezeket az illegális telepeket és modern lakótelepeket építeni a helyükre.

[szerkesztés] Kulturális élet

	Ha csak egyetlen pillantást vethetnénk e világra, Isztambul az, mit látni kell.[40]
– Alphonse de Lamartine

Isztambul kulturális élete igen gazdag. A városban számos mozi, színház és harmincnál több múzeum található, van operaház, és több fesztivált is rendeznek a város területén. A három legismertebb az áprilisban tartott Isztambuli Nemzetközi Filmfesztivál, a 1987 óta kétévente megrendezett Nemzetközi Isztambuli Biennálé nevű kiállítás, valamint az ország legnagyobb könnyűzenei fesztiválja, a Rock'n Coke.

Az oszmán időkben a kulturális élet a hamam, azaz törökfürdő köré kapcsolódott. Isztambul egyik legrégebbi és legszebb törökfürdője a Çemberlitaş Hamamı^[41] (1584), mely a Çemberlitaş téren található.

Koncerteket nem csak hagyományos koncerttermekben és stadionokban tartanak, hanem például olyan műemlékekben is, mint a római kori Rumelihisarı, a Topkapı palota, a Héttorony vagy éppen a Gülhane Park.

[szerkesztés] Média

Az első török újság 1831. augusztus 1-jén jelent meg Takvim-i Vekayi címmel a Bâbıâli negyedben, mely az újságkiadás és általában a nyomtatott sajtó központja lett.^[42] Isztambul ma is a nyomtatott sajtó fővárosa Törökországban, számos hazai és külföldi lapot adnak itt ki, a hazai napilapoknak külön van isztambuli, ankarai és izmiri kiadása.^[43] A legnagyobb napilapok, melyeknek székhelye Isztambulban található, a Hürriyet, a Milliyet, a Sabah, a Radikal, a Cumhuriyet, és a Zaman. Több országos szórású illetve helyi csatorna is Isztambulban székel, például az MTV Türkiye, a Fox Türkiye, az NTV Türkiye, a Kanal D, az ATV Türkiye, a Show TV, a Star TV, a Cine5, a SKY Türk, a TGRT Haber, a Kanal 7 és mások.

[szerkesztés] Pihenés

Isztambul számos rekreációs lehetőséget nyújt, ezek egyike a már említett hamam, azaz törökfürdő. A fürdők mellett számos uszoda található a városban. A metropolisz közelében pedig olyan fürdőhelyek fekszenek, mint Silivri, Tuzla, Kilyos és Şile, melyek hajóval rövid időn belül elérhetőek. Kedvelt célpont még a Herceg-szigetek is (Prens Adaları), mely a Márvány-tengeren található, Kartaltól délre, ahol 19. századi oszmán stílusban épített udvarházak várják a látogatókat. A szigeteken csak gyalogosan vagy lovaskocsival lehet közlekedni, a gépjárművek használata tilos. Híres és kedvelt a szigetek számos halétterme. A kilenc szigetből mindösszesen öt lakott, Eminönüből és Bostancıból lehet eljutni ide hajóval illetve komppal.

[szerkesztés] Éjszakai élet

Isztambul éjszakai élete igen élénk és színes, a városban szinte 24 órán át lüktet az élet. A legnépszerűbb nyári szórakozóhelyek a Boszporusz partján találhatóak, ilyen a Reina^[44], ahol a török hírességek is gyakran megfordulnak; a Sortie^[45] és az Anjelique.^[46] A Babylon,^[47] mely híres alternatív zenei ízléséről, és a Nu Pera^[48] Beyoğlu kedvelt klubjai, melyek télen-nyáron látogathatóak, az Istanbul Arena klubban pedig gyakran lépnek fel nemzetközi sztárok.^[49] A Parkorman^[50] klub volt a helyszíne az MTV 2002-es Isle of MTV Party-jának; a klub nyáron népszerű rave partikat is ad. A jazz kedvelői az ortaköyi Q Jazz Bar-ban^[51] élvezhetik a műfaj kiváló előadóinak koncertjeit.

[szerkesztés] Kávéházak, éttermek

A hagyományos török éttermeken kívül Isztambulban szinte minden féle-fajta európai és távolkeleti konyhát megtalálhatunk.

A város legtöbb történelmi kocsmája és borháza az Isztiklál sugárút környékén található Beyoğluban. Az 1876-ban megnyitott Çiçek Pasajı^[52] (Virágos átjáró; franciául Cité de Péra) az Isztiklálból nyílik, éttermekkel, kávézókkal és borházakkal tele. Az épület helyén eredetileg a szultánok által is szívesen látogatott Naum színház állt, ami az 1870-es nagy perai tűzben elpusztult.^[53] A tűz után a színházat a helyi görög bankár, Hristaki Zoğrafos Efendi vásárolta meg, a jelenlegi épületet az olasz építész, Zanno tervezte. Eleinte Cité de Péra-nak illetve Hristaki Pasajı-nak nevezték. Az első borház, melyet itt nyitottak meg, Yorgo Borházának hívták. 1908-ban az oszmán vezír, Sait pasa lett a tulajdonos. Az 1917-es orosz forradalom után elszegényedett orosz nemeshölgyek itt árultak virágot.^[52] Az 1940-es években jobbára virágüzletek nyíltak itt, innen kapta az épület mai török nevét. 1988-ban felújították, ekkor ismét éttermek és borházak kaptak itt helyet.

Isztambul legrégebbi borházai a Pano,^[54], melyet Panayot Papadopoulos alapított 1898-ban; a Viktor Levi,^[55], mely 1914-ben nyílt meg, a Cumhuriyet Meyhanesi (Köztársasági Borozó),^[56] melyet az 1890-es években alapítottak és az 1930-as évek óta hívnak így; és az 1871-ben alapított Hazzopulo borozó',^[57]. A környéken található a Nevizade utca,^[58] a Tünel Pasajı és az Asmalımescit utca, ahol történelmi kocsmák sokasága sorakozik egymás mellett. Az Istiklal környéki kis utcákat nemrég újították fel, ilyen például a Cezayir utca, amit a külföldiek úgy ismernek, mint La Rue Française, azaz francia út,^[59] ahol francia éttermek, pubok, kávéházak kaptak helyet.

Isztambul híres a haléttermeiről, melyeknek többségét helyi görögök hozták létre. Ilyen például a yeniköyi Aleko'nun Yeri a Boszporusz európai oldalán, vagy a Koço Restaurant az ázsiai oldalon, Kadıköyben. A legnépszerűbb haléttermek a Boszporusz és a Márvány-tenger mentén sorakoznak, az európai oldalon Kumkapı, Ortaköy, Kuruçeşme, Arnavutköy, Bebek, Rumelihisarı, Yeniköy, Kireçburnu és Sarıyer kerületekben, az anatóliai oldalon pedig Üsküdar, Kuzguncuk, Beylerbeyi, Kandilli, Anadoluhisarı és Çengelköy kerületeiben. Sok haléttermet találhatunk a Herceg-szigeteken is.

Isztambulban a kávézás nagyon régi szokás, az első kávéház a Kiva Han volt 1470-ben,^[60] az 1570-es években pedig már több mint 600 kávéház volt a városban.^[61] Az első kávéházakat a vallásos ügybuzgók nyomására betiltották, mert a kávét narkotikumnak tartották, ám a fekete folyadék hamarosan utat tört magának az emberek szívéhez. A török kávéházak pavilon-formájúak voltak, gyakran volt előttük kis terasz vagy veranda, bent párnákkal fedett, alacsony padokon foglaltak helyet a vendégek, akik kávézás közben sokszor vízipipáztak is. A legdivatosabb kávéházak társadalmi találkozóhelyként is funkcionáltak, az úriemberek itt vitatták meg a napi politikát, vagy csak beszélgettek. Ebből a szempontból az isztambuli kávéházakat tartják a párizsi kávéházak elődjének.^[61]

[szerkesztés] Múzeumok

Isztabulban számos múzeum található, ezek egy része műemlék, mint például a Topkapı palota, a Yıldız palota, a Dolmabahçe palota, mások a mai napig is kereskedelmi helyként funkcionálnak, mint a Fedett Bazár vagy az Egyiptomi Bazár. A legtöbb múzeumot a 20. század elején, Atatürk rendelkezései alapján hozták létre. Isztambulban több Atatürk-múzeum is van, az egyik az a ház, ahol 1918-19 között lakott, a másik a Dolmabahçe palotában található szobája, ahová a köztársaság kikiáltása után költözött, és ahol meghalt.

[szerkesztés] Vallási élete

Isztambul kozmopolita város, mindig is sokféle nemzetiségű és vallású emberek éltek itt együtt. Amikor a város az Oszmán Birodalom részévé vált, II. Mehmed létrehozta az ún. millet-rendszert, ami a lakókat nem nemzetiségük, hanem vallási hovatartozásuk szerint sorolta be,^[62] és létrejöttek olyan, korábban nem létező vallási intézmények is, mint a Konstantinápolyi Örmény Patriarchátus, a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus vagy a török főrabbi hivatala. A köztársaság kikiáltása után öt évvel, 1928-ban, a török alkotmány kimondta, hogy minden személynek joga van a saját vallását gyakorolni.

[szerkesztés] Kereszténység

Isztambul a bizánci időkben keresztény volt, melynek emlékét a Hagia Sophia székesegyház őrzi mind a mai napig, s itt székel a görög ortodox pátriárka is. A városban több keresztény templom is található, például a Szent Heléna kápolna, a Szent György templom, az Anglikán templom Taksimban, vagy az Aya Triada.^[63][64] Isztambulban 35 örmény templomot tartanak számon, ^[65] és számos keresztény temető is található. Bár az alkotmány rögzíti a vallásszabadság jogát, a 20. században a keresztények ellen többször is követtek el támadásokat és atrocitásokat a városban.

A velencei és genovai kereskedők, valamint a 19. század folyamán Olaszországból Isztambulba vándorló művészek és kézművesek leszármazottai római katolikus vallásúak. A 20. század fordulóján mintegy 40 ezer olasz katolikus élt a városban. 1832-33-ban a Velencei Köztársaság nagykövetének fiáról, Luigi Girittiről elnevezett Beyoğluban (bey oğlu: „a kormányzó fia”) élt Giuseppe Garibaldi is, aki megalapította a Società Operaia Italiana di Mutuo Soccorso-t (Az Olasz Munkások Kölcsönös Segélyszervezete), ami a mai napig is működik.^[66] A Török Köztársaság megalakulása után a város olasz közösségének mérete jelentősen csökkent, ennek fő oka a köztársaság új gazdaságpolitikája volt, miszerint visszavonták az európai keresekedőnek korábban járó kereskedelmi jogokat, illetve bizonyos szakmákban - főként a kézműves mesterségekben - külföldieknek tilos volt dolgozni. A II. világháború alatt a kormány bevezette az ún. vagyonadót (varlık vergisi), ami leginkább a tehetős külföldieket sújtotta.

A városban élő keresztények főként ortodox vallásúak, (leginkább Fener negyedében), illetve örmény keresztények (Kumkapı negyed) és levantei keresztények (Nişantaşı és Beyoğlu).

[szerkesztés] Judaizmus

Az Oszmán Birodalom korában a szultánok sok zsidó vallású embernek nyújtottak menedéket, különösen az üldöztetések korában. Az itt élők szabadon gyakorolhatták vallásukat, gyakran igen magas pozíciókba is eljutottak: több oszmán diplomata és udvari orvos is zsidó származású volt.^[67] A köztársaságban a zsidók kisebbségi jogokat kaptak, létrehozhatták saját iskoláikat és alapítványaikat, 1923 után mégis sokan hagyták el Isztambult közülük. Az 1930-as, 1940-es években a náci üldöztetés elől menekülve számos zsidó választotta menedékül a várost, legtöbbjük ma Balat negyedében él.

19. század óta jelenlevő askenázi (német) zsidók a közösség kisebb részét alkotják a többségi szefárdok mellett. Mindazonáltal a kivándorlás miatt számuk csekély: ma hozzávetőleg 22 000 izraelita él a városban.^[23]

A városban jelenleg 26 zsinagóga van, a legrégebbi ezek közül a 15. században épített Ahrida.^[67] Legnagyobbjuk, a Neve Shalom 1949-re készült el. Az askenéáziak legismertebb ilyen épülete az Avusturya Sinagogu (Osztrák Zsinagóga).

[szerkesztés] Iszlám

Amikor az oszmán uralkodók meghódították a várost, a hivatalos vallás az iszlám lett. Ennek nyomán a városban több, mint 2000 mecset épült (a 2000-es adatok szerint 2562), a legtöbb mecset (184) Fatih negyedében található.^[68]

A város első mecsetét (Arap camii avagy az Arab mecset) az arabok emelték még 717-ben. A város mai területén az oszmánok Kadıköyben építették fel első mecsetjüket, amely területet 1353-ban, egy századdal Konstantinápoly bevétele előtt foglaltak el. ^[69] Az európai oldal első mecsetjét a Rumelihisarı erőd falain belül II. Mehmed emeltette 1452-ben. A Boğazkesen mecset feltehetően az 1907-es földrengésben puszult el, a város önkormányzata szeretné újjáépíttetni.^[70] Az első nagyszabású mecset, amit a város falain belül építettek, az 1458-ban épült Eyüp szultán mecset, az első birodalmi dzsámi pedig a Fatih-mecset volt 1470-ben, melyet az Apostolok temploma helyére építettek (a templomot lebontották).^[71] Mivel Konstantinápoly volt az iszlám kalifátus székhelye 1517 és 1924 között, ezért több iszlám ereklyét is találhatunk itt, például Mohamed próféta és az első kalifák több személyes tárgyát is a Topkapı palotában, az Eyüp szultán mecsetben és más mecsetekben őrzik.

A város legismertebb mecsetei a Kék mecset, a Szulejmán-mecset, az Eminönüben található Új mecset (Yeni Camii) és az Ortaköyi mecset (Büyük Mecidiye Camii), valamint a mecsetté átalakított, ma múzeumként funkcionáló Hagia Sophia székesegyház.

[szerkesztés] Temetők és híres síremlékek

Isztambulban három jelentős temető és számos további fontos síremlék található. Az európai oldalon, a bizánci falak mentén fekszik az Edirnekapı, az Aranyszarv-öböl partján pedig az Eyüp Sultan temető. Az ázsiai oldal nagy temetője a Karacaahmet. Mecidiyeköy keresztény temetőjében számos 1848-49-es magyar honvéd nyugszik.

A muszlimok előszeretettel keresik fel Józsué próféta sírját a város legmagasabb pontján, a Yuşa dombon. Kiemelkedően fontos továbbá Mohamed próféta kortársainak (például Abu Ayub Al-anszari vagy Amr bin al-Ász) sírjai Karaköyben, a bizánci falak mentén és az Eyüp Sultan kerületben. A későbbi korok muszlim „szentjei”, a velik sírjai is látogatottak. Közülük kiemelkedik Merkezefendi és Aziz Mahmut Hüdayi türbéje Üsküdarban.

Az első török nyomdát megalapító, kolozsvári származású Ibrahim Müteferrika türbéje a Török Irodalmi Múzeum udvarán, a Galata dombon található.

[szerkesztés] Oktatás

Törökország legnépesebb városának oktatási élete is élénk. Több száz magán és állami középiskola illetve több nagynevű egyetem is található itt.

[szerkesztés] Középfokú oktatás

2000-ben a középiskolák (általános gimnáziumok és szakközépiskolák) száma a városban 611 volt.^[72] A város egyik legpatinásabb, legnagyobb tiszteletben tartott középiskolája a Galatasaray Lisesi, mely egyben az ország legrégebbi középiskolája is: 1481-ben alapították. A francia-török kéttannyelvű iskola Beyoğlu kerület Galata negyedében (az egykori Perában) található. Ebben a középiskolában végzett számos későbbi miniszterelnök, miniszter, híres író (Nâzım Hikmet), költő, zenész, sőt király is (I. Zogu, Albánia királya).^[73] A város másik nagy hírnevű középiskolája az Özel Alman Lisesi vagy Deutsche Schule Istanbul, mely a Galatasaray Lisesivel ellentétben magániskola, és 1868-ban alapították, ugyancsak Beyoğluban. A régen kifejezetten német kereskedők és diplomaták gyermekei számára alapított iskolából több sikeres török üzletember is kikerült, például Bülent Eczacıbaşı, az Eczacıbaşı Holding vezérigazgatója, vagy Haluk Kurosman, a GRGDN producere.^[74] Törökország legnépszerűbb magániskolája az amerikai alapítású Robert College^[75], mely Isztambul Arnavütköy negyedében található. Az iskolát 1863-ban hozták létre, mai napig is az Egyesült Államok területén kívül található legrégebbi amerikai iskolaként tartják számon.^[76]. Végzettei között van például Orhan Pamuk Nobel-díjas író, Halide Edip Adıvar írónő, Bülent Ecevit volt török miniszterelnök, valamint Törökország legnagyobb vállalatának, a Koç Holding tulajdonoscsaládjának tagjai is.

[szerkesztés] Felsőfokú oktatás

Isztambulban 21 egyetem található, 7 állami és 14 magánegyetem.^[77] A város hét állami egyeteme közül négy az ország legjobb tíz egyetemének listáján is szerepel.^[78] 2005-ben egy kínai felmérés szerint az Isztambul Egyetem a világ 500 legjobb egyetemének listájában a 468. helyen szerepelt.^[79][80] A magánegyetemek közül kettőt Törökország két legsikeresebb családja, a több óriáscéget is birtokló Koç család és a Sabancı család alapított.

Isztambul állami egyetemei a következők:

• İstanbul Üniversitesi (İÜ) (Isztambuli Egyetem)
• İstanbul Teknik Üniversitesi (İTÜ) (Isztambuli Műsz